Mennyit érhet egy gitár?

Bostonban, ahol ideiglenesen lakom, van egy jó kis hangszerbolt, Mr. Music a neve. Nemrég az eBay boltjukban megjelent egy gitár: egy 1959-es Gibson Les Paul. A gityó Jay Giels tulajdona, aki a róla elnevezett banda alapítója és gitárosa volt. Kövezzetek meg, én most hallottam életemben először ezt a nevet. Ez persze általában nem minősít egy bandát vagy zenészt, arra már rájöttem, hogy itt Amerikában rengeteg olyan jó zenész van, akiről mifelénk otthon nem nagyon hallani. Rákerestem hát Youtube-on. Belehallgattam tucatnyi zenéjükbe és nem nagyon estem a szék mellé. A nyolcvanas években voltak népszerűek, stílusuk valahol a kaminonos-rock és szintipop keveréke lehetett. Még akkoriban se mondható egyedinek vagy ütősnek. Egynek jó, nem mondom, hogy nagyon gyenge, de semmi különös. Radásul nem is lehettek valami nagy sztárok, eltekintve attól, hogy bostoniak, ezért talán a helyiek számára többet jelentenek. Volt egy No. 1. slágerük 1981-ben, a Centerfold. Hát izé… kellemes kis szórakoztató zene, de semmi több. A gitár ráadásul messze nem az eredeti állapotú. Tudvalevőleg az ilyen vintage gitárok esetén kétféle felhasználás van: gyűjteményi és zenészi. A zenész inkább azzal törődik, hogy jól játszható legyen a hangszer, ha kell, kicserél benne ezt-azt, javíttatja, felújíttatja. A gyűjtőnek majdnem mindegy, mennyire jó zenélésre az a gitár. A vintage gyűjtemények lényege: az eredetiség. Minél ritkább, minél legendásabb a hangszer, annál érdekesebb és értékesebb – de lényeges, hogy minden eredeti legyen rajta. Már egy kisebb javítás is, ami például akár csak egy potmétert vagy egy hangolókulcsot megváltoztat rajta, egy igazi gyűjtő számára jelentősen elértékteleníti a gyűjteménye szempontjából. Az emlegetett gitárt utólag ugyan visszaállították az eredeti formájába – de rengeteg változtatással. A fényezése teljesen új, a hangolókulcsok is, a híd, a pickupok… tehát nagyon-nagyon messze van az eredetitől, még ha látszatra úgy is néz ki. Ezek után tippelje meg valaki, mennyi lehet a kikiáltási ára. Na? Nem, alálőttetek. Úgyse találjátok ki. 250 000 dollár, azaz 55 millió Ft körül....

Így készül a Fender Stratocaster

A világ egyik legismertebb gitárjának gyártási folyamatát nézheted meg az alábbi videón:

Meghalt a hangerő atyja

Jim Marshall, “a hangerő atyja”, aki 50 évvel ezelőtt megalapította a Marshall Amplification céget, 88 éves korában meghalt egy angliai hospice otthonban.

Apple gitár :)

Nem, ezt nem Steve Jobs találta ki. De jó poén… 🙂

Nyugodj békében, Jobs mester!

Meghalt Steve Jobs, az Apple alapítója és főnöke – igazi tech-guru, aki utat mutatott, inspirált, alkotott és életművével jelentősen megváltoztatta a személyi használatú technológiák és az ember viszonyát. Nem csak az informatikában és a kommunikációs eszközök technikájában hozott forradalmi újításokat, de a teljesen átalakította a zeneipart is. Az iTunes alapjaiban változtatta meg azt a módszert, ahogy zenét lehet vásárolni. Indirekt módon a gitárosoknak is hozott jelentős újításokat Jobs. Az iPhone és az iPad manapság számos hi-tech kütyüvel kiegészíthető, komplett effektprocesszor és home recording alkalmazások léteznek rá, hogy a hangolókról, skála- és akkordtáblázatokról, metronómokról ne is beszéljünk. Tudok olyan gitárosról, aki nem is használja a pedáljait próbákon vagy otthoni felvételeken, hanem az iPhone-járól futnak az effektek. De ezen túl már léteznek olyan szintetizátorok is, melynek kezelőfelülete egy iPad, eleve tartalmazzák a szükséges dokkolót. Nemrég pedig egy érdekes, de kissé még gyerekcipőben járó fejlesztést láttam: egy pedállal egybeépített dokkolóba helyezve az iPad wah-wah pedálként funkcionál.   Ezt a cikket pedig egy Macbook-on írom....

Lézer pickup?

Új technológiát mutatott be LPD (Laser Pitch Detection) néven a német M3i Technologies. Minden húr alatt egy-egy lézersugarat használ az érzékeléshez a nyereg és a híd közt és fotoszenzorral figyeli a visszatérő sugarat. A húr lefogásakor a lézersugár útja megszakad, a rendszer pedig a visszatérő sugárból kiszámítja a lefogott hang magasságát, még mielőtt megpengetné a zenész. A hídnál vannak a lézerdiódák, melyek a húrokkal párhuzamos sugarat bocsátanak ki a nyeregig. Ugyanott helyezték el a fotószenzorokat, melyekkel a lenyomott húrról visszaverődő sugár hosszát mérik, a hangmagasság kiszámításának késése mindössze 1ms. Az elv bármilyen húros hangszerre alkalmazható, a készülék jól működik basszusgitárral is. Mivel a valós hangmagassághoz nincs köze a mérésnek, ezért érzéketlen a hangolásra. Természetesen ez önmagában nem elég, hiszen a hangmagasság mindössze egy a hang sok paramétere közül, ezért a húrlábnál el kell helyezni egy piezo érzékelőt is, hogy a dinamikát és húrnyújtásos hajlításokat, a vibrátót képes legyen érzékelni. A mérés multiplexelt rendszerű, ezért egy adott pillanatban mindig csak egy lézer aktív, elkerülendő, hogy összezavarja az érzékelőt. A lézer csak egy tizedmásodperc töredékéig aktív. A teljesítménye 500 milliwattnál kiseebb, a diódá védőáramköre korlátozza a ráadott teljesítményt. Az alacsony teljesítményfelvétel lehetővé teszi, hogy a rendszer elemről üzemeljen. A folyamatosan látható lézerény teljesítménye mindössze 1 milliwatt, így biztonságosabb, mint egy lézermutató, DVD lejátszó vagy a diszkós lézerek. Az LPD pickup vezetéknélküli kapcsolattal is működik, Bluetooth használatával akár egy okostelefonos applikációval is képes kommunikálni. A rendszer MIDI kompatibilis és a fejlesztők szerint akár még a Gitár Hero nevű műgitározós játékkal is használhatók lesznek az igazi hangszerek (haha, micsoda fantasztikus előny ez egy gitárosnak!) Az M3i közlése szerint a technológia még fejlesztés alatt áll, de jövőre piacra akarják dobni. Hát, vannak kétségeim. A cucc elég érdekes és újszerű, de már volt valami ilyen ultrahangos változatban. Nem volt hosszú életű Nézzük, mi az előnye: gyors pontos jó a tűrése vezetéknélküli cool az a piros fény a fogólapon 🙂...