Currently Browsing: Gondolatok

Te milyen kifogást találsz?

Lehet fél karral is gitározni. Sőt, karok nélkül is. És te, két ép kézzel, milyen kifogást találtál, hogy megint egy nap gyakorlás nélkül telt el?

G.A.S., avagy hány gitár kell a boldogsághoz?

Hány gitár kell a boldosághoz? És te még hányat akarsz? Függőség-e a gitárvásárlás? Erről a problémakörről szól a cikk.

Mottó zenészeknek

Victor Bailey szerint különséget kell tenni aközött, hogy valaki jól basszusgitározik, vagy jól zenél. Ha kiemelkedő akarsz lenni, legyen olyan zenéd, amire rá lehet mutatni és azt lehet mondani: ez az a dal, ami megváltoztatta a basszgitározást.

Műhangzás vagy a jövő gitárja?

Egyik előző cikkben már kicsit elmélkedtem a digitális kontra analóg vitáról. Megemlítettem a Line6 Variax gitárokat is, vegyesnek minősítve a tapasztalataimat velük. Az az igazság, hogy kicsit el vagyok maradva ezzel. Amit én próbáltam, még az első generációs Variax volt, azóta már sokkal fejlettebb változat van piacon. Meghallgattam pár demót vele és eléggé nagy a fejlődés… igazság szerint, ha nem tudom, hogy miről is van szó, alighanem képtelen lettem volna felismerni, hogy egy Variax vagy az eredeti modellezett hangszer szólal meg.           Ha esetleg valaki nem ismerné, kicsit kalandozzunk el, mi is ez az egész modellezés és a Variax valójában. A kezdeti időkben (sőt, elég sokáig) a gitárok hangját leginkább a hangszedőik, no meg persze a fa, az nyakillesztés, a híd, a nyereg határozták meg. Ezeket lehetett mindenféle analóg jelformáló áramkörrel módosítgatni, néha elég durván is, de ettől az még az eredeti hangból származtatott hangzás maradt. Tegyünk egy kis kitérőt a szintetizátorok felé is, hogy némi párhuzamot vonhassunk, hiszen a fejlődésük hasonló és a szintik evolúciójának eredményeit hasznosították a gitároknál is. A kezdeti szintik szintén analóg áramkörökből épültek fel, különböző oszcillátorok, szűrők voltak bennük, a lényeg a feszültségvezérlés elve volt, tehát az említett építőelemek karakterisztikáját egy vezérlő feszültséggel lehetett folyamatosan változtatni, és az egységeket különböző sorrendben összekapcsolva meglehetősen sokféle hangzást lehetett létrehozni. Közös volt bennünk azonban, hogy ezek meglehetősen „mű”, mesterséges hangzások voltak, nem nagyon hasonlítottak természetes hangokra – de épp ez volt a cél. Később a digitális korszakkal ez megváltozott – a szintetizátorok már mikroprocesszorokat és chipekbe integrált hanggenerátor áramköröket kezdtek használni, a hangzást pedig digitális paraméterekkel lehetett változtatni. Mi bandánkban először a Korg Poly-800II volt a nagy dobás – ez meglehetősen egyszerű és kicsi szinti volt, de nekünk sokat jelentett. Ennek még nem volt túl sok szerkesztési lehetősége, a hangzás fő paramétereit lehetett vele állítgatni csak, de rugalmasabb konfigurációra nem volt mód. Később...

Django Reinhardt

Épp a Gitár szótárt töltöttem fel, és az egyik címszó kapcsán előkerült Django Reinhardt neve. A francia, de cigány származású dzsessz gitáros autodidakta módon tanult zenélni, fiatal korában a lakókocsi, ahol feleségével éltek, kigyulladt és ő is súlyos égési sérüléseket szenvedett az egyik oldalán. Fél lába szinte lebénult és bal kezének gyűrűs- és kisujja is maradandóan megsérült. A doktorok azt mondták, többé nem fog tudni gitározni és a lábát is amputálni akarták, de Django nem hagyta. Fél év múlva már bottal, de járni tudott és kidolgozott egy gitározási stílust, aminél a szólókra csak a mutató- és középső ujját használta, csak az akkordoknál fogott a két sérült ujjával is. Minden tiszteletet megérdemel, egyrészt a küzdeni tudása, másrészt a zseniális zenészi képességei. Zenéit hallgatva hihetetlen, hogy mindössze két ujjal képes volt...

Pedál post-it

Gondolom, a digitális kontra analóg vita a gitáreffektek terén ugyanúgy megoszthatja a használókat, mint a Mac kontra PC a számítógépek esetén. Kétségtelen, hogy a digitális technika rohamosan fejlődik és amire manapság képes, arról az első digital delay-ek megjelenése idején nem is álmodtunk. Arról nem is szólva, hogy a zenekészítés és a zenehallgatás egyértelműen és túlnyomórészt már digitálisan történik, a stúdióban a keverőpultok, a high-end effektek is digitálisak, a vezérlés, utómunka leginkább számítógépen történik, a kész termék pedig már leginkább letölthető változatban jut el a közönséghez. A digitális jelfeldolgozás fizikai modellező algoritmusai lehetővé teszi, hogy szimuláljanak hangzásokat, így egy cuccban számtalan ismert és kedvelt hangszert és hangszínt meg lehet találni, anélkül, hogy az összes hozzájuk szükséges készüléket valójában be kéne szerezni. A saját beállításokat tárolni lehet és tetszőleges időben újra előhívni, ráadásul olyan effektusokat is meg lehet velük csinálni, amit az analóg eszközök korlátjai nem tesznek lehetővé. És mégis, sokan esküsznek rá, hogy a digitális kütyük hangjában mindig van valami „mű”. Visszagondolva a Line6 Variax gitár próbájakor a fele hangszín elég meggyőző volt, a másik fele viszont érezhetően kicsit mű számomra, főleg az akusztikusok. Én nem akarok ebben állást foglalni, hiszen vegyesen használom őket. Kétségtelen, hogy az alsó és a középkategóriás digitális cuccokban gyakran érezhető valami nem odavaló, ezt magam is tapasztaltam. Főleg olyankor, mikor több, különböző gyártmányú, digitális jelfeldolgozással dolgozó effektet/processzort kapcsoltam egymás után. Indokolatlan torzítások, zajok, recsegések jelentkeztek. A Digitech egyik technikusa, akinek írtam az ügyben, azt állította, hogy ez sajnos bizony előfordul ezeknél a küyüknél. Gondolom, a stúdióminőségű felszerelések már – remélhetőleg – mentesek tőle. Ezektől eltekintve kényelem és rugalmasság szempontjából egy digitális multieffekt verhetetlen, ha valakinek sokféle hangzást kell élőben is reprodukálni. Ha azonban kialakul egy jellegzetes hangzásvilág, amihez nem szükséges ezerféle különböző effekt és hangszín, alighanem jobban jár, ha egyszerűbb analóg effekteket használ a gitáros. Végül csak kilyukadok oda, ahová indultam: az analóg pedáloknál az egyik hátrány,...

Martin kétnyakú akusztikus gitár!

A Martin cég az akusztikus gitárok világának egyil legrégebbi és legelismertebb szereplője. Az idei NAMM kiállításra egy különleges, egyedi, kétnyakú akusztikust mutattak be, melynek egyik nyaka hathúros, a másik 12 (ami már önmagában is kihívás egy akusztikusnál a nagy húrfeszítés...

Mennyit érhet egy gitár?

Bostonban, ahol ideiglenesen lakom, van egy jó kis hangszerbolt, Mr. Music a neve. Nemrég az eBay boltjukban megjelent egy gitár: egy 1959-es Gibson Les Paul. A gityó Jay Giels tulajdona, aki a róla elnevezett banda alapítója és gitárosa volt. Kövezzetek meg, én most hallottam életemben először ezt a nevet. Ez persze általában nem minősít egy bandát vagy zenészt, arra már rájöttem, hogy itt Amerikában rengeteg olyan jó zenész van, akiről mifelénk otthon nem nagyon hallani. Rákerestem hát Youtube-on. Belehallgattam tucatnyi zenéjükbe és nem nagyon estem a szék mellé. A nyolcvanas években voltak népszerűek, stílusuk valahol a kaminonos-rock és szintipop keveréke lehetett. Még akkoriban se mondható egyedinek vagy ütősnek. Egynek jó, nem mondom, hogy nagyon gyenge, de semmi különös. Radásul nem is lehettek valami nagy sztárok, eltekintve attól, hogy bostoniak, ezért talán a helyiek számára többet jelentenek. Volt egy No. 1. slágerük 1981-ben, a Centerfold. Hát izé… kellemes kis szórakoztató zene, de semmi több. A gitár ráadásul messze nem az eredeti állapotú. Tudvalevőleg az ilyen vintage gitárok esetén kétféle felhasználás van: gyűjteményi és zenészi. A zenész inkább azzal törődik, hogy jól játszható legyen a hangszer, ha kell, kicserél benne ezt-azt, javíttatja, felújíttatja. A gyűjtőnek majdnem mindegy, mennyire jó zenélésre az a gitár. A vintage gyűjtemények lényege: az eredetiség. Minél ritkább, minél legendásabb a hangszer, annál érdekesebb és értékesebb – de lényeges, hogy minden eredeti legyen rajta. Már egy kisebb javítás is, ami például akár csak egy potmétert vagy egy hangolókulcsot megváltoztat rajta, egy igazi gyűjtő számára jelentősen elértékteleníti a gyűjteménye szempontjából. Az emlegetett gitárt utólag ugyan visszaállították az eredeti formájába – de rengeteg változtatással. A fényezése teljesen új, a hangolókulcsok is, a híd, a pickupok… tehát nagyon-nagyon messze van az eredetitől, még ha látszatra úgy is néz ki. Ezek után tippelje meg valaki, mennyi lehet a kikiáltási ára. Na? Nem, alálőttetek. Úgyse találjátok ki. 250 000 dollár, azaz 55 millió Ft körül....

« Older Entries Next Entries »