Gitár vagy macska?

Nemrég egy megható történetet olvastam. Egy srác meghirdetett néhány Gibson és PRS gitárt a Craigslisten (a legnagyobb USA apróhirdetési oldal) azzal, hogy van egy Elvis nevű cicája, akinek sürgősen komoly húgycsőműtétre van szüksége. A műtét több mint 600e Ft-ba kerül és másképp nem tudja finanszírozni, ezért inkább eladja a kedvenc hangszereit. Nagyon meg tudom érteni, mivel nekem is volt cicám, ráadásul éppen olyan fekete, mint az övé és én is ezt tenném a helyébe. A cica, kutya és egyéb háziállat gyakran családtag és nagyon sokat jelenthet, míg egy gitár, bármilyen szép és jó is, mégiscsak egy pótolható tárgy. Ti...

Gitár történelem: Gibson, 2. rész

Tudom, fura, hogy a már bemutatott 3. rész után következik a 2. fejezet, de akkoriban Les Paul évfordulója tette aktuálissá azt, hogy kicsit ugorjak a sorrendben, azonban most bepótolom: az alábbi írásban a Gibson cég megalapításától a Les Paul-időszakig tartó korszakot mutatom be. A cég első műhelye a megalapítás után egy volt péküzemben kapott helyett Kalamazoo belvárosában, ekkor 13 ember dolgozott a kis induló cégnél. Innen azonban hamarosan átköltöztek egy másik, közeli épületbe, ahol 1911-ig működtek. Akkoriban a mandolin volt a legnépszerűbb húros hangszer és a piaci igény olyan jelentős volt Gibson mandolinjaira, hogy a gyár nem volt képes teljesíteni minden rendelést elegendő kapacitás híján, a bővítést azonban a helyszűke és a vasúti áruszállítási kapcsolódás hiánya korlátozta, így a bővítéshez másik épületet lízingeltek, ahová átköltöztek újabb 7 évre. 1916-ban megkezdték saját üzemük építését nem messze innen, melyben egy évvel később már el is indult a termelés, immár több mint 60 dolgozóval. A háromszintes épület közvetlenül a vasút mellett helyezkedett el, tágas volt és 67 évig szolgált otthonául a Gibson hangszereknek. Az akkoriban elterjedt ipari építkezési stílust követve vasbetonból készült, hatalmas, acélkeretes ablakokkal, melyek a lehető legtöbb napfényt engedték be az üzemcsarnokba. A gyárat átjárta a frissen fűrészelt faanyag, a melegített csontenyv és a nitro-cellulóz lakk átható szaga. A gyárnak széntüzelésű kazánháza volt, ahol egyrészt fűtéssel látták el a csarnokokat, felhasználva a hulladékanyagokat is, másrészt gőzt is előállítottak a fa gőzöléséhez. A nyers fűrészárut külső tárolókban szárították 5-10 évig felhasználás előtt, innen kerültek a fűrészelőbe, ahogy egy jókora méretű szalagfűrésszel nagyjából formára vágták őket. A gőzölő részlegen történt a méretre vágott fák gőzölése és hajlítása. Itt készítették a különböző hajlítóformákat és préseket is. A gőzölőkamra saját fejlesztésű volt, egyszerre nagy mennyiségű fát lehetett elhelyezni és olyan biztonsági ajtaja volt, mint valami tengeralattjárónak. A kamra még a hatvanas években is üzemelt. A mintakészítő és tervező részlegben történt a mérnöki rajzok készítése...

Óvakodj a juhartól!

A polírozás végeztével lehúztam a ragasztószalagot.
Sokkoló meglepetés volt, hogy egy jó darabon jött vele a lakkozás is… és így jártam a következőnél is, bármilyen lassan és óvatosan akartam felszedni a szalagot…

Ötletes gitárrajz

  Az alábbi videón egy animált gitár ceruzarajz kel életre: Forrás:...

Unortodox Les Paul: a restaurálás

Miután a pickupot kicseréltem (a kábel túl hosszú volt, le kellett vágni felére, hogy ne tekeregjen fölöslegesen hosszan a szabályzószervek üregében) elkezdődött a bekötési munka. Nem is volt vészes, elég gyorsan beforrasztottam a megfelelő pontokra. A hangzás azonban még nem volt közel se olyan, amilyennek lennie kellett volna.

« Older Entries Next Entries »