A fentiek alapján én azt szűrtem le, hogy nem annyira a nyakillesztés módja számít, sokkal inkább annak precizítása. Mivel a legtöbb embernek nincs módja arra, hogy két minden tekintetben megegyező, csak a ragasztás vs. csavarozás terén különböző gitárot kipróbáljon, a legtöbb ezzel kapcsolatos beidegződés inkább csak szubjektív meggyőződésnek tekinthető, semmint szakmailag igazolható ténynek.
Két felhelyezhető fej és egy kézifúróhoz hasonló markolat – az egyik fejen elől olyan karomszerű vágóélek vannak, amivel a pálca csonkja körül ki lehet lassan forgácsolni az anyagot, míg üreges belsejébe lassan becsúszik a rúd vége. Ha kellően kimélyítettük a furatot, jöhet a másik fej, ami egyfajta menetmetsző: ha még van rajta menet, azt „felújítja”, ha már nincs, vág rá.
Olyan a hangja, ami ugyan nem téveszthető össze a Fenderekkel, de mégis sokkal többféle, érdekes karakterű tónust lehet belőle kihozni, mint egy sima Les Paulból – miközben az igazi Les Paul hangzást is gond nélkül hozza! És ez a lényeg, ettől a gitár nem lett rosszabb, nem lett kevesebb, ellenkezőleg jelentősen kiterjeszthető a használhatósága.
A kávéfőző arra való, hogy az általa termelt gőzt egy gumicső és egy nagyon vékony fémcső segítségével bevezessük a nyakzsebbe/fészekbe (ki hogy mondja) és a forró gőzzel meglazítsuk a ragasztást, majd óvatosan, de kellő erővel szét kell mozgatni. Csakhogy ez egy csavarozott nyakú gitár, itt nincs igazán amibe ezt a gőzt bele lehetne így vezetni.
Mivel az elektromos gitárok hangját leginkább a hangszedők határozzák meg – és ezekből rengetegféle van rengeteg különböző hanggal – érdemes beszélni róla, milyen tényezők befolyásolják meg a pickup karakterisztikáját.
Kommentek